Fontos, hogy a cefre híg állapotú legyen. A lészegény gyümölcsöknél lehet, hogy vizet kell hozzárakni a cefréhez, hogy lédús legyen, ezzel segítve a még jobb erjedést.
Ha eddig eljutottak, akkor következhet az
erjesztés, de szigorúan cukor nélkül. Amit a cefréhez adni lehet, az adalékanyag, fajtaélesztő és sav, például citromsav. Néhány gyümölcs - például a birs - ugyanis nem erjed meg magától megfelelően. Az erjedés megindításához kellenek az adalékanyagok, amelyek elősegítik a gyümölcsben lévő cukor erjedését. Az cél ugyanis az, hogy ebből a cukorból keletkezzen minél több alkohol.
Fontos az erjesztési hőmérséklet is. A cefre szobahőmérséklet alatt 16-18 fokon szeret erjedni. A magasabb hőmérséklet káros, a nap pedig egyenesen megöli a pálinkát. Ha minden körülmény megfelelő, napi keverés mellett 10-15 nap alatt végbemegy az erjedés. Amit, mivel közben a cefre pezseg, buborékol, hangos erjedésnek is neveznek. Ha annak vége főzhető a cefre. A leendő pálinka minőségét kilencven százalékban a cefre lepárlás előtti állapota határozza meg. A lepárlásnak csak annyi a lényege, hogy a gyümölcsből kinyerjék az aromákat az alkohollal együtt. Ehhez a főzőmesterek soha nem felejtik el hozzátenni,
hogy rossz gyümölcsből nem lehet jó pálinkát készíteni és megfelelő minőségű gyümölcsből is csak nagy odafigyeléssel lehet jó pálinkát varázsolni.
Természetesen a
lepárlás ennél bonyolultabb, folyamat, amelynek során az elegyet, cefrét desztillálják, miközben az alkohol, amely alacsonyabb hőmérsékleten forr, mint a víz lepárolódik. Az üstöt, miután beletöltötték a cefrét melegítik, a hevítés során bizonyos lepárlótípusoknál érdemes kevergeti a cefrét, nehogy leégjen. Bizonyos idő után elérik azt a hőmérsékletet, amelyen az alkohol már forr, de a víz még csak párolog, ez a 78°C. (Az alkohol forráspontjáról még a hivatalos adatok is megoszlanak, de általában 78 °C jelölnek meg. Ritkábban 79°C állapítják meg ezt a hőmérsékletet, de olvasni 76 és 78,5°C forráspontról is. Az igazán precíz meghatározások az etilalkohol, más néven etanol, forráspontjához tartják magukat, amely 78,4°C.)
Az elsőként távozó párlat alkoholtartalma magas, akár a 90 V/V%-os is lehet. Ahogy melegszik a cefre, egyre magasabb víz és egyre kisebb alkoholtartalmú elegy keletkezik. Régen addig főzték a pálinkát, amíg a kapott párlat el nem érte az 50 V/V%-ot. Ez viszont azt jelentette, hogy akkor e köztes végtermékbe belefőzték az úgynevezett savanyúvizet is. Ma ezt már nem párolják le, mert rontja a pálinka minőségét. Mivel az aromák nagy részét már a lepárlás elején kinyeri, a főzőmesterek magasabb alkoholtartalom mellett állítják le a főzést, majd desztillált vízzel visszahígítják a pálinkát. Ezért lehet a pálinkásüvegek címkéin olvasni, hogy a tartalom a pálinka mellett desztillált vizet is tartalmaz.
A tornyos lepárlás egy modern, komplex technológia. Ennek során a pálinka egy egyszakaszos eljárással készül, s a cefre onnantól kezdve, hogy bekerül a cefréző tartályba egy zárt rendszeren keresztül jut el a főzőüstbe és csak a kész pálinkaként látjuk viszont. A rendszer lelke egy oszlop alakú berendezés, a deflegmátor. Ebbe egymás fölé, kis tálca alakú cilindereket építettek, melyeken a főzés során képződő gőz alulró felfelé halad, miközben a folyamatos nedvesség csökkentésnek köszönhetően egyre tisztább és alkoholdúsabb lesz. Ennek köszönhetően nincs szükség második szakaszra, nem kell külön finomítani a párlatot. A toronyból kikerülve a folyamat további része megegyezik a kisüsti készítésével; azaz itt is leválasztják a három párlattípust, folyamatosan figyelik a pálinka alakulását.
A lényeg a középpárlaton van, amelynek be kell állítani az alkoholtartalmát, amihez ízmentes, általában ioncserélt vizet használnak. Lényeges, hogy a víz semmilyen más ízt ne vigyen bele a pálinkába.
Az alkoholtartalom beállítását nem kötelező a lepárlás után beállítani. Azt később, a
nemesítés során is be lehet állítani. Előfordul, hogy magas alkoholtartalommal tesznek el - főként fahordóba - érlelni pálinkát, mert az egészen más anyagokat old ki a fából, mint a víz. A nemesítés során lehet gyümölcsöt is tenni a pálinkába, így készül az ágyaspálinka. Ma jellemző, hogy a palackozás során is tesznek egy darab gyümölcsöt a pálinkához, amely ezáltal jobban eladhatóvá válik. Fontos, hogy a hozzáadott gyümölcsből plusz ízeket és cukrot old ki a pálinka, ami már nem erjed meg, csak édesebbé teszi az italt.
A fahordó érlelés során a fa is ad plusz ízeket a pálinkának, amely a fa szerkezetének köszönhetően levegőzik is az érlelés alatt. Ez a szellőzés "puhítja", simábbá, jobban ihatóvá teszi a pálinkát. A pálinka különlegességét és egyediségét mutatja az is, hogy - szemben a whiskyvel és a konyakkal - nem áll jól minden pálinkának a fahordós érlelés, mert a fa kiolthatja a gyümölcs jellegét. Fémedényben viszont jobban összeérik a pálinka, amit az érlelés során érdemes kevergetni, hogy még harmonikusabbá váljon. Ha mindezzel végeztek, jöhet a palackozás.
Egészségükre!
